Ha zene szól

Emlékszem még, nem volt túl rég,
Különös álmokat szőttem én,
Hogy egy nap majd, neked adom,
Előtted állva a színpadon.
Óóóóóóó
 Egy dallam most köztünk a híd,
Ritmusra dobban a szív
Zengjen az ég, mint soha talán,
A zene mi összeköt minket ma már.
Zúgjon a dal a falakon át,
Érezd, hogy átrepül száz akadályt.
 Ha zene szól, sosem elég,
Legyen a szívünknek ajándék.
A zene szól, viszi a szél,
Ma veled messzire repülnék.
Óóóóóóó
Nem baj, ha túl nagy a zaj,
Ránk fér egy kis zűrzavar.
Álmomban rég közel a cél,
A siker láttam, hogy elkísér.
Nekem a dal a szeretet,
Köszönet érte, hogy így lehet.
Egy, két, há’, na gyere, kattanj rá!
Mutatom neked az ütemet, csak érezd át,
Mert összetart a dal minket,
És így legyőzhetünk mindent.
 Hadd szóljon hát!
Robbanjon a show, induljon a tánc!
Csak érezd át!
Mindenki már csak egy gömbre vár.
Óóóóóóóó
Ég és a föld közt, ha száll,
(Ég és a föld közt, ha száll)
Óóóóóóóó
Éld át, hogy nincsen határ!
Zengjen az ég, mint soha talán,
A zene mi összeköt minket ma már.
Zúgjon a dal a falakon át,
(Zúgjon a dal)
Érezd, hogy átrepül száz akadályt.
Zengjen az ég, mint soha talán,
A zene mi összeköt minket ma már.
Zúgjon a dal a falakon át,
(Zúgjon a dal)
Érezd, hogy átrepül száz akadályt.
Ha zene szól, sosem elég,
Legyen a szívünknek ajándék.
A zene szól, viszi a szél,
Ma veled messzire repülnék.
Ha zene szól, sosem elég,
Legyen a szívünknek ajándék.
A zene szól, viszi a szél,
Ma veled messzire repülnék.
Ha zene szól, sosem elég,
Legyen a szívünknek ajándék.
A zene szól, viszi a szél,
Ma veled messzire repülnék.
Felpörget esténként, hajnalban szép emlék,
A zene szívünknek ajándék.
Csak erre ébrednék, útközben dúdolnék,
A dallal messzire repülnék.
(Gyere, gyere, gyere)
Felpörget esténként, hajnalban szép emlék,
A zene szívünknek ajándék.
Csak erre ébrednék, útközben dúdolnék,
A dallal messzire repülnék.
Ha zene szól…